Éljen a Haza!
Március 15. több mint egy történelmi esemény évfordulója. Ez a nap a bátorság, az összefogás és a szabadság iránti olthatatlan vágy jelképe. 1848-ban ezen a napon a pesti ifjak kiálltak egy szabad, független Magyarország eszméje mellett és olyan változásokat indítottak el, amelyek máig hatással vannak ránk.
Az 1848-as forradalom egyik központi helyszíne Pest volt, ahol a reformkor haladó szellemiségű fiataljai – a „márciusi ifjak” – cselekvésre szánták el magukat. Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és társaik a Pilvax Kávéházban gyülekeztek, majd elindultak, hogy nyilvánosan felolvassák követeléseiket.
A mozgalom központi dokumentuma a 12 pont volt, amelyben a forradalmárok követelték többek között a sajtószabadságot, a politikai foglyok szabadon bocsátását, a törvény előtti egyenlőséget és a nemzeti függetlenséget. A nyomdák elfoglalásával kinyomtatták a követeléseket és Petőfi forradalmi költeményét, a Nemzeti dalt, amely azonnal a szabadság egyik legfontosabb jelképévé vált.
A nap eseményei gyorsan láncreakciót indítottak el: a tömeg a Nemzeti Múzeumhoz vonult, ahol lelkes szónoklatok hangzottak el, majd a Városházán elérték a politikai foglyok szabadon bocsátását. Az egyre nagyobb méretű megmozdulás végül elérte, hogy a Helytartótanács meghátráljon, és teljesítse a követeléseket.
Március 15. nem csupán egy spontán megmozdulás volt, hanem egy hosszú folyamat eredménye. Az előző évtizedekben a reformkor politikusai, mint Kossuth Lajos és Széchenyi István, már előkészítették a modern, polgári Magyarország alapjait. A forradalom nyomán létrejött az első felelős magyar kormány, élén Batthyány Lajossal, és megszülettek az áprilisi törvények, amelyek eltörölték a jobbágyrendszert, bevezették a népképviseleti országgyűlést, valamint biztosították a függetlenség alapjait. Azonban a szabadságharcot, amely 1848 végén kezdődött az osztrák ellenállás miatt, 1849-ben leverte a Habsburg Birodalom és az orosz intervenció. Ennek ellenére a forradalom és szabadságharc emlékezete élő maradt, és a későbbi nemzedékek számára is iránymutatóvá vált.
Március 15. az összefogás és a bátorság szimbóluma. Ezen a napon nemcsak a múltat ünnepeljük, hanem a jövőbe is tekintünk: emlékeztet arra, hogy a szabadság nem magától értetődő, hanem mindig meg kell küzdeni érte.
Petőfi Sándor: A márciusi ifjak
Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.
Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesűlés",
A szó "szabadság" vala.
Oh ez ritkaszép látvány volt,
S majd ha vénül a világ,
Elmondják az unokáknak
Ezt a kort a nagyapák.
És mi becsben, hírben álltunk,
Míg tartott a küzdelem,
De becsünknek, de hirünknek
Vége lett nagy hirtelen.
Kik nem voltak a csatán, a
Diadalhoz jöttenek,
S elszedék a koszorúkat,
Mert a szóhoz értenek.
E sereg, mely, míg a harc folyt,
El volt bujva vagy aludt,
Igy zugott a diadalnál:
Mi viseltünk háborut!
Legyen tehát a tiétek,
A dicsőség és a bér,
Isten neki... nem küzdénk mi
Sem dicsőség-, sem dijért.
És ha újra tenni kell majd,
Akkor újra ott leszünk,
És magunknak bajt s tinektek
Koszorúkat szerezünk.
Viseljétek a lopott hírt,
A lopott babérokat,
Nem fogjuk mi fejetekről
Leszaggatni azokat.
Abban lelünk mi jutalmat,
Megnyugoszunk mi azon:
Bárkié is a dicsőség,
A hazáé a haszon!